Ner'zhul, a sámán: a Lics Király eredete Az Ork klánokat több ezer évig egy nemes sámánista kultúra kötötte össze Draenor világán, és semmit sem sejtettek a testi vagy lelki romlásról. De a Lángoló Légió baljós ügynökei arra készültek, hogy egy telhetetlen, megállíthatatlan hadsereget formálnak belőlük. A furfangos démon, Kil'jaeden, aki a Légió második parancsnoka felismerte, hogy ezen kemény harcosok potenciáját a gyilkolásra és a vérontásra - és útnak indult, hogy megrontsa békés társadalmukat. Kil'jeaden az orkok legmegbecsültebb vezetőjének, Ner'zhulnak, az idős sámánnak, jelent meg, és elmondta, hogy óriási erőt adna, és világuk uraivá tenné az orkokat. Ezen kívül az idős sámánnak ismeretlen misztikus tudást adna, ha beleegyezne, hogy önmagát és népét a Légió akarata alá rendeli. A természeténél fogva hataloméhes Ner'zhul végül arra jutott, hogy elfogadta Kil'jaeden ajánlatát, és vérszerződést kötött a démonnal. Ezzel Ner'zhul kárhozásra ítéltette az orkoat, és tudtuk nélkül a Lángoló Légió rabszolgáivá váltak. Az idő múlásával Kil'jaeden rájött, hogy Ner'zhul vagy nem elég vakmerő, vagy nincs is kedve az orkokat egy vérszomjas hordává alakítani. Ner'zhul, felismerve, hogy a szerződése Kil'jaedennnel csak fajának teljes megsemmisüléséhez vezethet, vissszutasította, hogy tovább segítsen a démonnak. Kil'jeaden, feldühödve Ner'zhul ellenszegülésén, megesküdött, hogy bosszút áll rajta, és az orkokat akarata ellenére megfertőzi. Talált egy új, buzgó tanítványt, aki vezedhetné az orkokat a feledés útján - Ner'zhul gonosz védencét, Gul'dant. Kil'jeaden segítségével Gul'dan sikereket ért el ott is, ahol tanára megállt. A gonosz, hatalom éhes ork nemcsakhogy betiltotta az ősi sámánista tudások gyakorlását - amiket démoni boszorkány mágiák tanításával váltott fel -, hanem egyesítette az ork klánokat egy ingatag hordává, ahogy Kil'jeaden jövendölte neki. Ner'zhul, erő híján nem tudta megállítani tanítványát, és csak nézhette, ahogy Gul'dan mesterien alakítja az orkokat a pusztítás agyatlan ügynökeivé. Évek teltek el, ahogy Ner'zhul csöndesen tűnődött Draneor vörös, világán. Nézte, ahogy emberei véghezvitték az első azerothi inváziót. Hallotta a híreket az orkok második háborújáról Lordaeron Szövetsége ellen. Látta, ahogy a hűtlenség és a romlás megsemmisíti az embereit. Tudta, hogy ő maga a felelős azért, hogy a dolgok így történtek, hiába irányította Gul'dan a horda sorsát. Nem sokkal a Második Háború vége után a horda vereségéről szóló hírek elérték azokat az orkokat, akik Draenorban maradtak. Ner'zhul, tudva, hogy a hordának nem sikerült véghezvinnie célját, hogy meghódítsa Azherothot, attól félt, hogy Kil'jeaden és a Légió szörnyű csapást fog mérni a megmaradt orkokra. Hogy elmeneküljenek Kil'jeaden közeledő haragja elől, Ner'zhul néhány misztikus teleportkapút nyitott, amik új, békés világokra vezetnek. Az idős sámán összegyűjtötte a maradék ork klánokat, és azt tervezte, hogy a kapúk egyikén keresztülvezeti őket egy más sors felé. Mielőtt végrehajthatta volna a tervét, le kellett számolni egy Szövetségi expedíciós sereggel,, amit azért küldtek Dreanorba, hogy mindörökre megsemmisítse az orkokat. Lojális klánjai fel tudták tartani a Szövetség erőit az öbölben, ameddig az idős sámán megnyitja a dühöngő mágikus kapúkat. Rémületére észrevette, hogy a kapúk óriási energiái elkezdik felhasítani felszínt, és széjjel fogják repíteni Draenort. Ahogy a Szövetség erői az orkokat egyre beljebb szorították a pokol szerű világ belsejébe, Draenor elkezdett meghajolni. Ner'zhul tudva, hogy a csatázó klánok nem érhetik el a kapukat időben, önzően lemondott róluk, és elit követőivel elmenekült. A gonosz orkok csoporja éppen akkor ment át az általuk választott kapún, amikor Draenor egy apokaliptikus robbanással darabokra repült. Az idős sámán azt hitte, hogy szerencséje volt, hogy elkerülte a halált... A sors iróniája, hogy azért maradt életben, hogy tudja sajnálni a naivitását. Kil'jaeden és az új alku Amint Ner'zhul és követői megérkeztek Twisting Netherre - a vékony sík, ami az összes világot összeköti, felbomlott és a Nagy Sötétség átjutott -, Kil'jeaden és démoni szolgálói egyből letámadták őket. Kil'jeaden, aki megesküdött, hogy bosszút áll Ner'zhulon gőgös ellenállásáért, könyörületlenül kínozta az idős sámánt azzal, hogy lassan szaggatja szét a testét. Életben tartotta a sámán lelkét, hogy érezze, ahogy testét fájdalmasan feldarabolják. Igaz, Ner'zhul könyörgött a démonnak, hogy eressze el a lelkét, és hagyja meghalni, ő gúnyosan csak azt válaszolta, hogy a vérszerződés, amit réges rég csináltak még mindig hozzá köti a sámánt - és talán valaha még hasznát veszi makacs jellemének. Mivel az orkoknak nem sikerült meghódítania Azherothot, mint ahogy a légió tervezte, Kil'jeadennek egy új hadsereget kellett létrehoznia, ami elszórja a káoszt a Szövetség királyságaiban. Ez az új hadsereg nem bukhat el olyan kicsinyességeket, mint a riválisok harca, ami a horda vesztét is okozta. Könyörűletlennek kell lennie, ami más célt nem ismer, csak amit a démonok adnak nekik. Ezúttal Kil'jeaden nem hibázhatott. Miközben Ner'zhul lelkét kínozva életben tartotta, egy utólsó esélyt adott neki, hogy vagy szolgálja a Légiót, vagy az örökké szenvedni fog. Ner'zhul újra gondolkodás nélkül elfogadta a démon ajánlatát. Lelkét speciális, gyámánt keménységű jégbe zárták, amit Twisting Nether területeiről hoztak. A fagyos jégbe zárva érezte, hogy öntudata tízezrekre terjedt ki. A démonok káoszenergiái által Ner'zhul kifürkészhetetlen erő kísérteties megszemélyesítője lett. Abban a pillanatban tudta, hogy Ner'zhul megszűnt létezni, és a Lics Király megszületett. Hűséges Death Knightjait és boszorkányjait is áttranszformálták a káoszenergiák. A gonosz varázslók szétrobbantak, és csontvázszerű Lics maradt belőlük. A démonok biztosították, hogy Ner1zhul a halálban is kérdés nélkül szolgálják követői. Amint az idő megfelelő volt, Kil'jeaden türelmesen elmagyarázta, hogy milyen küldetést szánt a Lics Királynak: Ner'zhulnak halálos járványt és terrort kell terjesztenie Azheroth szerte, hogy végleg kiírtsa az emberi civilizációt. Mindenki, aki meghal a járvány alatt, feléled mint egy élőhalott... és lelkük örökké Ner'zhul akaratához lesz kötve. Kil'jeaden megígérte, hogy ha Ner'zhul teljesíti a sötét küldetést, és kiüldözi az embereket a világból, akkor kiszabadítja átkából és egy új, egészséges testet kap az életéhez. Igaz, Ner'zhul belegyezett, és idegesnek is tűnt, hogy megfeleljen, Kil'jeaden még mindig bizalmatlan volt vele szemben. Igaz, az, hogy a Lics Király be van zárva a kristálydobozba rövid távon biztosítja engedelmességét, de tudta, hogy szüksége van olyanokra, akik figyelik a Lics Királyt. Ezzel elit őrzőit, a vámpir szerű Dreadlordokat bízta meg, hogy bizonyosodjanak meg róla, hogy Ner'zhul elvégzi munkáját. Tichondrius, a legerősebb és legravaszabb dreadlord lelkesedett a kihívásra, elkápráztatta a fertőzés kegyetlensége és a Lics Király féktelen potenciája a népírtásra. Jégkorona és a Fagyos Trón Kil'jeaden visszadobta Ner'zhult jeges dobozában Azheroth világába. Az ellenálló kristály csíkot húzott az éjjeli égen, és a kihalt, sarki kontinensbe, Northrendbe csapódott, mélyen belefúródott a Jégkorona gleccser árnyas völgyébe. A fagyott kristály az ütközés következtében megrepedt és egy trónszerű képződménnyé alakult, és Ner'zhul bosszúéhes lelke megmozdult benne. Ahogy Fagyos Trón engedte, Ner'zhul kiterjesztette tudatát, és megérintette Northrend naív őslakosainak elméit. Meglepően könnyen irányítása alá vonta sok együgyű lény elméjét, mint például a jégtrollokét és vad vendigókét - és gonosz fajtársaikat is magához hívta egyre növekvő árnyékába. Rájött, pszichikai energiái szinte határtalanok, és arra használta, hogy egy kis sereget hozzon létre, amit Jégkorona kanyargó labirintusaiban szállásolt el. Ahogy egyre inkább urává vált erejének a Dreadlordok állandó felügyelete alatt, felfedezett egy távoli emberi települést Dragonblight peremén. Úgy döntött, hogy kipróbálja erejét és a rettegett fertőzést a gyanútlan embereken. Elindította a halál fertőzését, amit a Fagyos Trón mélyéről irányított a sarki pusztaságra. Egyenesen az emberi településre irányította a fertőzést elméjével. Három nap alatt mindenki meghalt a településen. De meglepően rövid idő alatt a halott falusiak zombikká változtak. Ner'zhul érezte egyéni gondolataikat, lelküket, mint ha az övéi lettek volna. A dühöngő zavarodottság elméjében azt eredményezte, hogy még erősebb lett - mintha lelkeiken élt volna. Rájött, hogy jácci könnyedséggel tudja irányítani a zombik cselekvéseit, és azt tesznek, amit ő kíván. A következő hónapok alatt Ner'zhul folytatta a kísérletezgetést a fertőzéssel, azzal, hogy az összes emberi lakost leigázta Northrenden. Élőhalott hadserege napról napra nőtt, és tudta, hogy közeleg az igazi megmérettetés. A Pók Háború Ner'zhul tíz év alatt felépítette northrendi bázisát. Egy hatalmas citadellát épített Jégkorona fölé és egyre növekvő élőhalott légiókat irányított. Kiterjesztette a befolyását az egész kontinensen, és csak egy, árnyas birodalom állt csak ellent. Az ősi, földalatti királyság, Azjol-Nerub, ami veszélyes ember-pókokból állt, és elküldték elit harcos csapatukat, hogy megtámadják Jégkoronát, és vessenek véget a Lics Király törekvéseinek. Ner'zhul rájött, hogy a gonosz nerbuianok nem csak a fertőzésre immunisak, hanem telepatikusan sem irányíthatóak. A nerbuiani pókurak hatalmas erőket irányítottak és földalatti járataik majdnem fél Northrend alatt megtalálhatóak voltak. Üss és fuss támadásaik a Lics Király ellen megakadályozták, hogy az kiírthassa őket. Végül is, csak egy kevésen múlott, hogy Ner'zhul nyert. A vad Dreadlordok és megszámlálhatatlan élőhalott harcosa segítségével megszállta Azjol-Nerubot, és földalatti szentélyeit a pókurak fejére omlasztotta. Igaz, a nerbuianiak immunisak voltak a fertőzésre, de Ner'zhul növekvő nekromatikus erőivel képes volt feltámasztani a pókharcosok hulláit, és őket is akaratához láncolni. Kitartásukért és rettenthetetlenségükért Ner'zhul, a többitől eltérő, létesítényeket adott nekik, amik emlékeztettek eredeti erődeikre, épületeikre. Mivel már ellenfél nélkül uralhatta királyságát, a Lics Király elkezdett felkészülni valódi küldetésére. Kiterjesztette hatalmas tudatát, és minden sötét lelket magához hívott, aki csak figyelt... Kel'thuzad és a kárhozott kultúrája Volt néhány alkalmas, erős élőlény, szétszórva az egész világon, akik hallották a Lics Király szavait. A legfontosabb közülük Kel'huzag, a dalarani mágus. Kel'thuzad egyike a Kirin Tor - Dalarant irányító tanács - idősödő tagjainak, akit éveken keresztül magányos farkasnak tartottak, mivel kitartóan tanulmányozta a tiltott nekromanciát. Idegesítette, hogy társainak fantáziatlan és idejemúlt szabályait kell követnie, és ez odáig vezetett, hogy mindent meg akart tanulni a mágikus világ árnyas oldaláról. Miután hallotta az erős hívást Northrendről, minden erejét összeszedte, hogy kommunikálni tudjon a misztikus hanggal. Meggyőződve arról, hogy a Kirin Tor túl félénk ahhoz, hogy itt megnövelje erejét és tudását a fekete mágiában, megesküdött, hogy a módfelett erős Lics Királytól fog tanulni. Lemondott vagyonáról és jelentős politikai helyéről, feladta Kirin Tor szabályait és örökre elhagyta Dalarant. A Lics Király hangja járt folyamatosan a fejében, és ettől ösztönözve eladta hatalmas birtokait, és elraktározta vagyonát. Rengeteg területen utazott át mind tengeren, min szárazföldön magányosan, és végül elérte Northrend fagyos partjait. Átutazott Azjol-Nerub feldúlt, háború sújtotta területein, hogy felajálnhassa szolgálatait a Lics Királynak. Elsőként látta Ner'zhul erejének nagyságát és vadságát. Ekkor kezdte el elhinni, hogy ha szövetkezne a misztikus Lics Királlyal, az nem csak bölcs lenne, hanem nagyon gyümölcsöző is. Több hónapi gyaloglás után a sarkvidéki pusztákon, végül Kel'thuzad elérte a sötét Jégkorona Gleccsert. Merészen megközelítette Ner'zhul sötét citadelláját és nagyon meglepődött, amikor a csendes élőhalott őrök beengedték, mintha várták volna. Mélyen a földbe ereszkedett és talált egy utat ami a gleccser aljára vezetett. Ott, a végtelen, árnyas, jégbarlangban leborult a Fagyos Trón elé, és felajánlotta lelkét a halál sötét urának. A Lics Király örült legújabb katonájának. Halhatatlanságot és óriási erőt ígért Kel'thuzadnak hűségéért és szolgálataiért. Kel'thuzad vágyott a sötét tudásra és erőre, így elfogadta az első küldetését - hogy az emberek világába menjen, és alapítson egy új vallást, ami úgy imádja a Lics Királyt, mint egy istent. Hogy segítsen a mágusnak teljesíteni feladatát, Ner'zhul érintetlenül hagyta Kel'thuzad emberiségét. Az idős, de még mindig vonzó mágus az illuzió és rábeszélés erejét alkalmazta, hogy maga mellé állítsa a szegény és a jogtalan tömegeket Lordaeronban. Miután megszerezte a figyelmüket, egy újfajta társadalmi képet mutatott nekik - és egy új királyt... Kel'thuzad álruhában tért vissza Lordaeronba, és három év alatt, a vagyonát és értelmét használva egy titkos testvériséget gyűjtött össze hasonló gondolkodású férfiakból és nőkből. A testvériség, amit ő a Kárhozott Kultúrájának hívott, tanítványainak társadalmi egyenlőséget és örök életet biztosított, cserébe a hűségért és szolgálatért Ner'zhul iránt. Ahogy a hónapok teltek, Kel'thuzad sok lelkes önkéntest talált új kultuszának Lordaeron túlterhelt jobbágyai között. Meglepő, hogy Kel'thuzad célját, azaz hogy a polgárok hitét a Szent Fénybe Ner'zhul sötétsége felé fordítsa könnyen elérte. A Kárhozott Kultúrája méretében és befolyásában nőtt, de Kel'thuzad mindig biztosra ment, hogy Lordaeron hatóságai elől rejtve legyenek. Az Ostor megalkotása Kel'thuzad lordaeroni sikerével a Lics Király elkezdte a végső előkészületeket Lordaeron megtámadására. A fertőzés energiáát különböző hordozható tárgyakba rejtette, amiket fertőzés üstöknek hívott, aztán megparancsolta Kel'thuzadnak, hogy vigye az üstöket Lordaeronba, ahol különböző, a kultuszhoz tartozó emberek által vezetett falvak elrejtenek azokat. A helyi kultisták védik az üstöket, amik majd úgy szolgálnak, mint a fertőzés forrása, azaz terjesztik a fertőzést a gyanútlan farmokra és Lordaeron északi városaira. A Lics Király terve remekül működött. Sok észak-lordaeroni falú szinte azonnal megfertőződött. Amint a northrendi polgárok meghaltak a fertőzés miatt, feléledtek, mint a Lics Királyt szolgáló rabszolgák. Kel'thuzad kultistái áhitoztak a halálra, hogy újraéledjenek a sötét úr szolgálatában. A halhatatlanság lehetőségét a halálban látták. Ahogy a fertőzés terjedt, egyre több és több zombi éledt fel északon. Kel'thuzad végignézett a Lics Király egyre csak növekvő seregén, és elnevezte az Ostornak, mivel hamarosan átvonul Lordaeron kapúin... és kiostorozza a emberiség a világból. Egy örökös feltűnik... Igaz a Dreadlordok örültek, hogy Ner'zhul valódi küldetése elkezdődött, a Lics Király tünődött a szűk Fagyos Trónban. Hatalmas pszichonikus energiái és teljes hatalma ellenére arra vágyott, hogy kiszabaduljon jeges börtönéből. Tudta, hogy Kil'jeaden sosem ereszti el az átokból. És haalmas ereje miatt a démonok egyből megölik, amint küldetése befejeződött. De még így is volt egy esélye a szabadságra - egy esély arra, hogy megszökjön átkából. Ha találna egy megfelelő gazdát - egy szerncsétlen balekot, aki a fény és a sötétség közt ingadozik - meg tudná szállni a testét és végre el tudna szökni a Fagyos Trónból. Így, a Lics Király kiterjesztette hatalmas tudatát, és a tökéletes gazda után kutatott...