Gul'dan árulása A Második Háború utolsó napjaiban, amikor a Horda győzelme már biztosnak látszott a Szövetséggel szemben, a két leghatalmasabb ork között szörnyű vita robbant ki Azerothról. Gul'dan, az elvetemült boszorkánymágus, a titkos Árnyéktanács vezetője, néhány lázadó klánt Orgrim Doomhammer, a Horda hadura ellen fordított. Miközben Doomhammer felkészült arra, hogy megostromolja Lordaeron fővárosát egy olyan támadással, ami szétverné a Szövetség maradékát, Gul'dan és a rebellis klánok feladták posztjaikat, és elhajóztak. Doomhammer megzavarodott, mivel elvesztette így majdnem a fél seregét, és kénytelen volt visszavonulni, és elfelejteni legnagyobb esélyét a győzelemre a Szövetség felett. A hataloméhes Gul'dan fejében csak az járt, hogy hogyan tudna isteni hatalomhoz jutni, ezért reménytelen keresésbe kezdett, hogy megtalálja Sargeras tengerfenéken nyugvó sírját, amiről azt hitte, hogy a végtelen erő titkát rejti. Mivel már eleve elátkozta az orkokat azzal, hogy a Lángoló Légió rabszolgáivá tette őket, nem is gondolt arra, hogy kötelessége lenne Doomhammert szolgálni. Gul'dannak sikerült kiemelnie Sargeras sírját a tengerfenékről a Stormreaver és a Twilight's Hammer klánok segítségével. Habár amikor felnyitotta az ősi, elárasztott sírt, csak őrült démonokat talált. Hogy megbüntesse a távoli orkokat sokba kerülő árulásukért, Doomhammer elküldte erőit, hogy öljék meg Gul'dant és a lázadókat hozzák vissza a seregbe. Vakmerőségéért Gul'dant azok az őrült démonok, amelyeket ő engedett szabadon. A lázadók könnyen behódoltak Doomhammer dühös seregei előtt, mivel a vezérük halott volt. Igaz, a lázadást leverték, de a Horda képtelen volt visszaszerezni azt, amit elvesztett. Gul'dan árulása nem csak a reményt adta meg a Szövetségnek, de az időt is az újraszerveződésre... és a visszavágásra. Mivel látta, hogy a Horda meggyengült belülről, Lord Lothar összegyűjtötte serege maradékát és dél felé kergette a hordát, vissza azülőföldje, a romos Azeroth szívébe. Ott sikerült a Szövetséges erőknek a hátráló orkokat a vulkanikus Blackrock Spiresnél csapdába csalni. Igaz, Lord Lothar elesett a Spire lábánál, de hadnagya, Turalyon, átvette a Szövetséges erők vezetését, és tizenegy óra csata után visszaszorította a hordát a szörnyű Gyász Mocsárhoz. Turalyon erőinek sikerült lerombolnia a Dark Portalt, azt a misztikus kaput, ami az orkokat összekötötte sötét, vörös otthonukkal, Draenorral. Elvágva a Draenori erősítéstől és megtörve a folytonos belső harcoktól, a Horda lassan összeomlott a Szövetség ereje alatt. A szétszéledt ork klánokat gyorsan elfogták, és őrzött fogoly táborokba helyezték el. Igaz, úgy nézett ki, hogy az orkokat legyőzték, sokan szkeptikusak maradtak, hogy a béke sokáig fog tartani. Khadgar, aki előzőleg Medivh segéde volt, meggyőzte a Szövetség vezetőit, hogy építsenek egy erődöt Nethergardeba, ami majd figyel a Dark Portal romjaira, és biztosítja, hogy nem indul több invázió Draenorról. Ner'zhul és az Árnyék klánok Amikor már a Második Háború tüze kialvófélben volt, a Szövetség agresszív lépéseket tett, hogy megszüntesse az ork fenyegetést. Sok fogolytábor épült dél Lordaeronban, hogy elszállásolja az elkapott orkokat. Mind paladinok, mind veterán katonák örzése mellett a fogolytáborok jó lépésnek bizonyultak. Igaz, a fogoly orkok feszültek és idegesek voltak, hogy újra csatázhassanak, a különféle felügyelők, akik bázisa Durnholde régi börtönerődje volt, fenttartották a békét és a rendet. Hábár Draenor pokolszerű világán egy új ork haderő készülődött, hogy megtámadja a mit sem sejtő Szövetséget. Az idős sámán, Ner'zhul-Gul'dan korábbi tanára-összegyűjtötte a használható ork klánokat, amik még Draenoron maradtak, a sötét zászlaja alá. Ner'zhul azt tervezte, hogy néhány portált nyit Draenoron, ami a Hordát új, még nem háború dúlta világokra viszi. Ahhoz, hogy meg tudja nyitni ezeket a portálokat, Ner'zhulnak szüksége volt néhány varázstárgyra Azerothból. Hogy megszerezze őket, Ner'zhul újra megnyitotta a Dark Portalt és vad klánjait átküldte rajta. Az új horda, olyan veterán vezérek vezetése alatt, mint Grom Hellscream, a Warsong klánból, Kilrogg Deadeye a Bleeding Hollow klánból, meglepte a Szövetség védőit, és keresztülviharzott a vidéken. Ner'zhul pontos vezetése alatt az orkok gyorsan előkerítették a szükséges varázstárgyakat, és visszamenekültek Draenor biztonságába. Lordaeron királya, Terenas, meggyőződve arról, hogy az orkok egy új inváziót készítenek elő Azeroth ellen, összehívta legmegbízhatóbb hadnagyait. Azt parancsolta Turalyon generálisnak és a varázsló Khadgarnak, hogy vezessenek egy expedíciót a Dark Portálon keresztül, hogy megszüntessék az ork fenyegetést egyszer és mindenkorra. Turalyon és Khadgar erői Draenorba érkeztek, és többször megütköztek Ner'zhul klánjaival a lepusztult Hellfire félszigeten. Igaz, egyik fél sem nyert, az tisztán látszott, hogy Ner'zhult nem lehet megakadályozni merész terve kivitelezésében. Ner'zhulnak sikerült megnyitnia a portált más világokra-de nem látta előre, hogy milyen szörnyű árat fog fizetni érte. A portálok óriási energiái elkezdték széttörni Draenor szerkezetét. Miközben Turalyon seregei reményvesztetten harcoltak, hogy visszajussanak Azerothba, Draenor elkezdett magába omlani. Grom Hellscream és Kilrogg Deadeye, felfedezve, hogy Ner'zhul őrült terve megsemmisíti egész fajukat, összegyűjtötték a megmaradt orkokat, és Azherot viszonylag biztonságos világába menekültek. Miközben Hellscream és Deadeye átverekedték magukat az emberek erőin, elkeseredetten szabadulni vágyva, a Dark Portál hirtelen felrobbant mögöttük. Számukra, és az Azerothban maradt orkok számára már nem volt visszaút... Ner'zhul és Shadowmoon klánja átment az újonnan létrehozott portálokon, amikor masszív vulkánkitörések kezdődtek Draenoron, hogy szétszaggassák a kontinenst. A dühöngő tengerek felemelkedtek, letarolták a tájat, miközben a megkínzott világot bekebelezte az apokaliptikus robbanás. A Sárkány napja Igaz Grom Hellscreamnek és a Warsong klánnak sikerült elkerülnie, hogy elfogják, Deadeyet és a Bleeding Hollow klánt elkapták és fogolytáborokba szállították. Eme súlyos felkelés ellenére a táborok felügyelői hamarosan visszaszerezték irányításukat a vad orkok felett. De a Szöövetség tudta nélkül, sok ork élt még szabadon Khaz Modanban. A Dragonmaw klánnak, aminek vezetője a hírhedt démonmágus Nekros volt, sikerült irányítása alá vonni a Sárkánykirálynőt, Alexstraszat és alattvalóit egy ősi varázstárgy segítségével, amit Demon Soulként ismernek. Nekros titokban egy sereget épített fel Grim Batolban, a törpök által feladott erődben, Alexstrasza támogatásával. Azt tervezte, hogy ráuszítja seregét, és a hatalmas vörös sárkányokat a Szövetségre, így újraegyesítheti a Hordát és folytathatja Azeroth meghódítását. De végül egy kis csoportnyi ellenállónak, akiket Rhonin, a mágus vezetett, sikerült megsemmisítenie a Demon Soult és kiszabadítani a Sárkánykirálynőt. Dühükben Alexstrasza és sárkányai lerombolták Grim Batolt és a Dragonmaw klán nagy részét porrá égették. Nekros elképzelése az újraegyesítésről összetörtek, miközben a Szövetség katonái elfogták a maradék ork túlélőt és őket is fogolytáborokba zárták. A Dragonmaw klán veresége jelezte a Horda végét és az orkok vad vérszomjának a végét. Letargia a fogolytáborokban A hónapok múlásával több és több orkot tartottak fogva a fogolytáborokban. A táborok kezdtek megtelni, ezért a Szövetség új táborok megépítésére kényszerült az Alterac hegységben. Terenas király bevezetett egy új adót a Szövetség összes országára, hogy finanszírozni tudja az egyre több fogolytábort. Ez az adó fokozta a határviták által keltett politikai feszültséget, és erősítette a széthúzást a Szövetség vezetői között. Úgy nézett ki, hogy a gyenge Szövetség, amit az emberek a legsötétebb órában kötöttek, bármely pillanatban széteshet. A politikai kavarodás közepén a táborok őrei egy rendkívül érdekes változást figyeltek meg az orkok viselkedésében. Idővel csökkentek az orkok szökési kíséleteinek és belső harcaiknak száma. Az orkok teljesen levertek és tartózkodóak lettek. Igaz nehéz volt elhinni, hogy az orkok-akiket valaha a világ legagresszívebb fajaként tartottak számon- teljesen elvesztették kedvüket a harchoz. Ez a különös letargia megzavarta a Szövetség vezetőit és tovább súlytotta a gyorsan gyengülő orkokat. Sokan azt hitték, hogy valami különös, csak orkokra hatásos járvány okozza ezt az érthetetlen levertséget. De Antonidas, Dalaran egyik mágusa más véleményen volt. Megtudta, az ork történelem -már ami volt- tanulmányozása közben, hogy az orkok generációkon át démoni erők (vagy boszorkánymágiák) nyomorító befolyása alatt voltak. Azt feltételezte, hogy az orkokat még jóval Azeroth első inváziója előtt megfertőzték ezek az erők. Tehát a démonok feltüzelték az orkok vérét, ami cserébe természetellenesen nagy erőt, allóképességet és agressziót eredményezett. Antonidas azt mondta, hogy az orkok levertsége nem járvány, hanem azon elillanó démoni energiák hosszú távú megszűnése, ami egykor félelmetes, vérszomjas harcosokká tette őket. Igaz a tünetek tisztán látszottak, Antonidas képtelen volt gyógymódot találni az orkok bajaira. Sok mágustársa és néhány Szövetségi vezető vitatkozott is vele, hogy a gyógymód kifejlesztése nem lenne-e egy meggondolatlan cselekedet. Antonidas, miközben az orkok különös állapotán töprengett, levonta a következtetést, hogy az orkokat lelkileg kéne meggyógyítani... Thrall története Az Első Háború sötét napjaiban egy ravasz katona, Aedelas Blackmoore, talált a vadonban egy elhagyott ork csecsemőt. A csecsemő orkot, akit Blackmoore találóan Thrallnak nevezett, Durnholde börtönerődjébe vitték. Ott Blackmoore úgy nevelte a fiatal orkot, mint kedvenc gladiátorát és rabszolgáját. Thrallt nem csak harcosnak, hanem tanult vezetőnek is szánta, mert azt remélte, hogy rajta keresztül megszerzi az irányítást a Horda fölött, hogy embertársain uralkodhasson. Tizenkilenc év telt el és Thrall egy erős, gyors észjárású orkká nőtt. De a szíve mélyén tudta, hogy a rabszolgaság nem az ő élete. Sok dologról tudomást szerzett, ami a kinti világban történt, mire elérte a felnőtt kort. Megtudta, hogy az ő népe, az orkokat -akik közül még eggyel sem találkozott- legyőzték és fogolytáborokba szállították. Vezérük, Doomhammer megszökött és most valahol rejtőzködik. Tudta, hogy egy klán még mindig működik titokban, és próbálja elkerülni a Szövetség figyelmét. Az ügyes, de még tapasztalatlan Thrall úgy döntött, hogy megszökik Blackmoore erődjéből és elindul, hogy megtalálja saját fajtáját. Útjai során, Thrall bekerült a fogolytáborokba és azt látta, hogy erős faja, valami különleges ok miatt, teljesen közömbös mindenhez. Mivel itt nem azokat a büszke harcosokat találta, akiket remélt, Thrall továbbállt, hogy megtalálja az utolsó le nem győzött ork vezért, Grom Hellscreamet. v Hellscream annak ellenére fenntartotta a Horda olthatatlan harcikedvét, hogy folyamatosan üldözve volt az emberek álltal. Saját klánja, a Warsong segítségével, gerillaháborút folytatott népe elnyomása ellen. Sajnos, Hellscream sosem tudta fellázítani a táborok foglyait levertségükből. A befolyásolható Thrall, látva Hellscream idealizmusát, erős empátiát épített ki a Hordával, és harcos szokásaival. Saját eredete után kutatva, Thrall északra utazott, hogy megtalálja a legendás Frostwolves klánt. Megtudta, hogy Gul'dan az Első Háború elején száműzte a klánt. Azt is felfedezte, hogy ő egy ork hősnek, Durotannak, akit körülbelül húsz évvel ezelőtt öltek meg a vadonban, a Frosttwolves klán egykori vezérének, fia és örököse... A tiszteletreméltó sámán, Drek'Thar, útmutatása alatt, Thrall az ősi sámánista kultúrát tanulta, amit a népe Gul'dan gonosz uralma alatt elfelejtett. Idővel Thrall egy erős sámánná vált és elfoglalta jogos helyét, mint a száműzött Frostwolves klán vezére. Az elemek támogatásával, és a sorsa beteljesedésével, Thrall elindult, hogy kiszabadítsa elfogott társait és kigyógyítsa faját a démonok korrupciójából. Utazásai alatt, Thrall találkozott az idősödő Hadúrral, Orgrim Doomhammerrerl, aki már évek óta remeteként élt. Doomhammer , aki Thrall apjának közeli barátja volt, elhatározta, hogy követi a fiatal orkot és segít neki kiszabadítani az elfogott klánokat. Sok veterán vezér segítségével, Thrallnak teljességgel sikerült felfrissíteni a Hordát és embereinek új lelki identitást adni. Hogy szimbolizálja népe újjászületését, Thrall visszatért Blackmoore Durnholdei erődjéhez és véget vetett korábbi mestere terveinek azzal, hogy megostromolta a fogolytáborokat. De az egyik tábor felszabadítása közben Doomhammer elesett. Thrall felvette Doomhammer legendás csatakalapácsát és fekete páncélját, így a Horda új Hadura lett. Az elkövetkező hónapokban Thrall kicsi, de gyorsan eltűnő Hordája lerombolta a fogolytáborokat és meggátolta, hogy a Szövetség kifürkéssze stratégiáját. Legjobb barátja és tanára, Grom Hellscream, bátorításával, Thrall azon dolgozott, hogy biztosítsa, hogy az orkok nem lesznek soha többé rabszolgák, se embernek, se démonnak.